Ön hogyan szereti a langyos vizet, melegen vagy hidegen?

Mit hozott számunkra formavilágban az okostelefon és a táblagép?

A hétköznapokban talán nem egyértelmű a tény, hogy a világot ma lendületben a mindentudó telefonok és táblagépek elterjedése tartja. Nélkülük millióan lennének munka nélkül. Ezek a jövevények drasztikusan alakították át életünket, napirendet formálnak és módosítanak egy pillanat alatt, az emberek egymáshoz való viszonyát gyökeresen rendezik át. Mindenki elvileg azonnal utolérhető, a nap 24 órájában boldogítható.

(Design Guide) - E témák egyenként is megérnek egy misét, azonban honlapunk jellegéből fakadóan a látványvilágukra szorítkozva kérdeztük meg Sándor Gy. Zsolt PR-munkást.

(Sándor Gy. Zsolt)– Otthon, a munkahelyen, de már az utcán is közhelyesen vág a szemünkbe a kép: füléhez egy lapostéglányi tárgyat szorító ember járkálva hangosan beszél magában. Ezt látva húsz éve még azt gondolhattuk volna, hogy kimenőnap van a Hárs-hegyen. Ma egyfajta természetességgel, szép magyar szóval azt mondjuk, hogy az illető mobiltelefonozik. Ezek a telefonok nem szépek, nem is feltétlenül csúnyák, csak roppant funkcionálisak. Az ipari formatervezés elérte a csúcsát, megfosztotta a készülékformát minden sallangtól. Egyentelefonokat lehet kapni. A kérdésre válaszolva ezért szerintem az okostelefon és a táblagép nem behozott, hanem inkább elvitt a világunkból valamit.

- Miért éli meg ezt a formaváltást veszteségként?

– A látvány már fél siker. Ezeréves recept, a világon a hölgyek (és urak) nagyon jól tudják ezt és erre épül a hódítás. A meggyőzés egyik eszköze és jóérzésünk egyik záloga. A latin frappánsan fejezi ki egy mondatban: A változatosság gyönyörködtet. Az okostelefonok és tabletek erről szándékosan mondanak le, szinte egyformák. Kis méretingadozás mellett a gyári hátlap vagy fehér, vagy fekete. A változatosság annyiban jut érvényre, hogy van fémszínű mutáns is. Mindez azért veszteség, mert sematizmus uralkodik el, ami könnyen hozza magával az igénytelenséget.

Hogyan indulhatott el egy ilyen folyamat?

– A mobiltelefont a fél világ áldásként éli meg, a másik fele meg pont nem így. „Kezdetben vala” a Nokia, amelyik etalonná nőtte ki magát, ahogyan a Rolls Royce márka a gépkocsik között. A hangsúlyosan technikaközpontú sikerfilm, a Mátrix első részében – nota bene anno 1999 – jól kifényképezett Nokia akkori szétcsúszós csúcstelefon (a 7110 vagy 8110 azonosítószámú, kívülről egyforma modell) végzi a meseszövés fordulataként utcai szemétgyűjtőben és a kamera szokatlanul sokáig elidőz rajta. Az akkori legjobbat hirdette!
Majd a kommunikáció egy másik szeletét uraló cég még egyszer beleharapott a tudás almájába és hordozható zenejátszóját összeházasította egy telefon képességeivel. Itt érhető tetten a folyamat indulása, amikor az Apple birodalom géniusz irányszabója meghatározta Amerika jámbor és tehetős népének, hogy innentől nemcsak a zenét hallgatja, hanem telefonálhat is vele. A jelenség tipikusan USA-béli, és hogy mindenki lássa már messziről, hogy mid van kézben, formabontó módon fehér lett a hátfal. „És lőn” téglalap alakú, sarkán kerekítéssel, hogy ne vágja ki a zseb bélését, érintőképernyője alján egy nyomógombbal. A cég hatalmában állt, hogy ilyen primitív jellemzőkkel mindezt le tudta védetni az illetékes hivatalokban. Ennek aztán lettek később súlyos következményei.

Miért gond az, hogy a telefonokat ezen az úton indították el?

– Az MP3-lejátszók gyöngye volt az iPod. Ezt utánozta megjelenésében a klónipar, ha sikeres akart lenni. Nem azért, mert csúnyán szögletes volt és rajta a négyszög kijelző alatt egy oda nem illő kör alakú kezelőszerv éktelenkedett, hanem mert abból a fazonból tudtak sokat eladni, ami hasonlított az eredeti iPodra. Külseje nem szép volt, hanem markáns. Mintha csak indigóval dolgozna a világ, később az Apple telefonformáját vette át minden gyártó, aki csak adott valamit magára. Amúgy ebből fakad a ma is dúló jogsértési perek zöme, amiket az Apple időnként megnyer, időnként elveszít. A lényeg változatlan, a modell „egykaptafás” lett. Amitől a Nokia nagy név lett, az a változatosság a formák, színek és a méretek terén, a megbízhatóságuk, valamint az, hogy minden fogyasztó réteget megtaláltak. Ez azonban mind megszűnt – majdnem maga a Nokia is, – és manapság egy a döntés: vagy van téglatelefonod, vagy nincs. Vizsgálódásunk szempontjából nézve maga a márkanév másodlagos lett.

Mit lehet e jelenség ellen tenni?

– A vásárló, ha nem akar típusos fogyasztó lenni, megveheti bizonyos gyártók egyedi, vagy korlátozott mennyiségben piacra dobott drága modelljeit, mint amilyen például a Vertu vagy Armani választék, vagy rálép egy ingoványos útra. A tokok világában vesz revansot az ipari formatervező diktátorok árasztotta egyhangúságon. Az ingoványos jelző kettős. Az egyik a pénznyelő jellege, a másik a sokszor vitatható stílus. Amikor téglatelefonját a karcolódástól kívánja valaki védeni és erre áldoz, az dicséretes, még ha esetleg sokba is kerül. Könnyen találunk ötjegyű számot is egy tok árcéduláján.
A kockázat a tok dizájnjában van, a magára maradt fogyasztó sokszor extrémitásba fordul a választásnál. A neonzöld, vastag szilikontok kirívóan demonstrál, ám lehet, hogy ennél látványban a telefon unalmas ipari harmóniája is jobb.
Mindenkit biztatok, hogy keresse és találja meg magának a legmegfelelőbb tokot. Ez egyben üzenet is, hogy kicsit más vagyok, mint az uniformizált telefonom. A Mikiegér-füles tokot sem tartom túlzásnak, ha valaki személyiségének az azzal azonos módon visszatükröző kiterjesztése. Rálelhetünk művészi igénnyel megtervezett védőtokokra is. Mindenképpen jót teszünk ezzel, hiszen védjük a drága és féltett jószágot a sérülésektől. A tokoknál van tere a mozgásnak, utazáshoz, üzleti használathoz más-más tokkal ajándékozhatjuk meg a telefont és magunkat. Kicsit komfortosabb lesz a közérzetünk, nem a nyáj által sodorva bóklászunk.

Mintha megfeledkeztünk volna a tabletekről, itt mi a helyzet a külsővel?

– A táblagépek semmiben nem különböznek a mobiltelefonoktól, külső jegyeik szintén egyformák, csak jóval méretesebbek. Itt is a személyre szabott látvány egyetlen alternatívát jelent, a tokokat. Itt szinte kötelező, mert a felületénél és súlyánál fogva a táblagép veszélyeztetettebb a telefonnál. A gyártók itt gálánsak, állványtámasztéknak is használható védőtokok is kaphatók, sőt egybeépített külső vezeték nélküli billentyűzet is választható a kézreállóság végett. Összességében ezek a kiegészítők hasznosak és szebb látványt nyújtanak.

Végére a csattanó, van-e okostelefonja és tokja?

– Igen van, de csak azért került használatba, mert a Nokia 6300 apró kiírásait már szabad szemmel nem tudtam elolvasni és fogalmam sem volt, ki hív... Van tabletem is, mert netezni okostelefonnal több mint keserves. Ezt belátva a gyártók eljutottak a táblagép megformálásához, mivel a tablet gyakorlatilag egy nagyméretű okostelefon, amivel éppen telefonálni nem lehet. Ez is arra példa, hogy alaphelyzetben a gyártók elképzeléseivel, diktátumaival szemben győzhet az egyéni igény és ez nem megy feltétlenül az esztétikum rovására. A telefonomat egy üvegszerű átlátszó, vastag szilikontok védi, nem vesz el semmit a formából, nem is tesz hozzá, ellenben már kétszer megmentette a véletlenül kézből kicsúszott telefonomat. Egyet meg kell adni, e formatervezők elérték az Antoine de Saint-Exupéry által felvázolt ideát: „A tökéletességet nem akkor érjük el, amikor már nincs mit hozzáadni, hanem amikor már nincs mit elvenni.” Ez a tökéletesség sokunknak céltalan és elidegenítő tud lenni, mert kigyomlálták belőle mindazt, ami emberi, a sokszínűséget, a változatosságot, a fantáziát. Ezért kell törekednünk a szemnek is szép technikai megoldások segítésére, elterjesztésére. Amúgy ez a munkám.

Tekintse meg képgalériánkat *:

* a képi illusztrációk forrása az internet, a felhasznált képek nem kereskedelmi/eladási célokat szolgálnak, nem haszonszerzés végett kerültek megjelenítésre.